Egyszerre érzek ürességet és fájdalmat.
Megint végtelen szomorúság tört rám és nincs erőm, hogy felülkerekedjek rajta. De azért megpróbálom egyedül megoldani és nem terhelni vele senkit.
Megszakad a szívem ettől az érzéstől... legyen már vége!
Magányosnak érzem magam.
Csak ölelem a párnámat, jó mélyen belefúrom az arcomat és ismételgetem a bűvös szót - kérem.
Látom a képet magam előtt. Újra sírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése